2011.07.09. SÓLYOMKŐVÁR
2011.07.09. SÓLYOMKŐVÁR
Az úticél most az Élesd szomszédságában elhelyezkedő Pestis falucskába vezetett.
Nem sokkal reggel 06:00 után indultunk el bringáinkkal Létavértes felé, ahol beiktattuk első pihenőnket, és egyúttal meg is vettük a szükséges ásványvíz mennyiséget, amit Élesdig sikerült is beosztani. Bár mondanom sem kell, hogy a nagy melegben épp csak a kiszáradás ellen nyújtott védelmet. Hűsítésről szó sem lehetett, annyira felmelegedett. Én személy szerint elég nehezen álltam rá a melegre. Majd csak félút után lettem jobban. Dorel épp ellenkezőleg.
A meleg ellenére is lenyűgöző volt a dimbes-dombos tájon bringázni. Igazi embertpróbáló menet volt, de teljesítettük. Merre is mentünk Létavértes után? Székelyhíd. Eddig teljesen jó az út, majd Hegyközszentmiklós felé kanyarodva egy kellemesen hűvös erdőn kellett áthaladnunk. Itt azért már érződött a döcögés elég rendesen. Viszont a falu előtt az út szélén rengeteg vadalma és vadkörtefa van. Még nem volt teljesen érett, de azért felpakoltunk.. Hegyközszentmiklós után javult az útminőség. Egy két faluban voltak rossz szakaszok, de teljesen jól autózható mindenhol, egészen a 19E jelű főútvonalig. Amíg odaelértünk, áthaladtunk még Szentjobbon és Berettyócsohajon.
A főúton balra fordultunk. Csak mint információt megjegyezném, hogy itt van egy nagyobb benzinkút is. Ha esetleg vásárlásra kerülne a sor... Pár száz méter után jobbra letértünk a főútról és Nadar felé vettük az írányt. Kisebb szakaszokon a dimbes-dombos falucskában macskaköves út is előfordult. Nadar után egy hosszabb és meredekebb lejtün élveztük a gurulás adta lehetőségeket... Viszont ha erre jársz, akkor csak óvatosan, mert az út merőlegesen fut bele az 1P jelű útba. Itt jobbra fordultunk Spinus felé Majd követtük az utat Paulesti, Brusturi és Picleu felé. Picleu után nem túl meredek kaptatón el is értük a hegy csúcsát, ahonnan egy kanyar után elénk tárult a víztározó képe. Innen szépen legurultunk egy 8%-os lejtőn egészen a tározó gátjánál fekvő Pusztaújlakig.
Pusztaújlknál balra fordultunk az 1-es főúton. Ürvend, és Alsólugos után el is érkeztünk Élesdig. Hogy mikor? Nem sokkal 12:00 után. Itt feltankoltunk sörikével és ásványvizzel, majd Dorel javasolta, hogy keressük fel azt a gyermekotthont, akiknek a lakói évről évre a Dorcas kempingben szoktak nyaralni. Ellenvetés egy szál sem volt. És mint később kiderült megérte.... Bőven... Annyira barátságosak voltak velünk, hogy hihetetlen. Nyakbaugrás, lyesmik. Még az én nyakamba is beleugrottak páran, pedig velem csak épp párszor találkoztak... Egy ebédre is meginvitáltak. Fotózkodtunk, beszélgettünk mindenféléről, majd búcsúzkodás után útrakeltünk a cél felé. Sólyomkő felé.
Élesdről Pestisre mentünk, és ott az első utcán isét balra fordultunk. Innen rövid aszfalt után kavicsos, múrvás úton kellett haladni egészen a várig. Útközben végig egy hegyi patakot kell követni. Félútan a patak bal partján még egy is pihenőövezet is van füves tisztással, ahol számos sátorozóval találkoztunk. Magát a várat egyébként elég nehéz észrevenni, mert eléggé benőtte az erdő... A ényeg, hogy az úton haladva elérünk egy forrást..A forrás közvetlenül az út jobb szélén van. Innen már csak pár méter egy bal kanyarig, ahonnan egy alig járt útacska ágazik jobbra. ezen kell elindulni, de ez is kettős út. Szóval ezen is bala kell fordulni közelben látható erdészház irányába, fel a hegyre. Egy tisztásra érve a bringákat ott is lehet hagyni, mert egy elég meredek ösvényen lehet felkapaszkodni várhoz, így azokat nem is érdemes tovább cipelnünk. És igazából el is fáradtunk a nagy melegben.
Kárpótol a visszaúton a gurulás... Igazából Nagyváradig lejtett az út. Egyre kisebb mértékben ugyan, de ez nagyban megkönnyítette az utunkat hazafelé. Kétszer vagy háromszor álhattunk meg csak a határig a jó minőségű 1-es főúton. Nagyváradon még fényképeztünk pár pikáns látványosságot. Majd elindultunk a határátkelő felé Bors és Ártánd irányába. A határon átlépve kicsit megkönnyebültünk, mert tudatosult bennünk, hogy immár hazai földön vagyunk... A hőmérséklet is másabb volt. Leginkább azért, mert a nap már a horizonton járt. Már csak 35 km volt előttünk, de kb 3 óra még igy is kellett a megtételéhez. Azért is egyébként, mert Nagykereki előtt megálltunk nórabórát szedni. Fel is tankoltam a zsebeim, hogy útközben legyen rágcsálnivalóm. Nagyon zamatos és lédús volt már. De sajnos nem tartott sokáig, mert igencsak habzsoltam...
Pocsaj után még találkoztunk egy "vér-görénnyel" és az utunk lassan be is fejeződött. A megszokott kanyarokat és utat magunk mögött hagyva már nem is volt különösebb látnivaló. A faluközpontban elbúcsúztunk, és ki-ki ment a maga útjára.
Képek itt:
https://picasaweb.google.com/109486444679980020939/20110709Solyomkovar?authkey=Gv1sRgCIKV_J2PhI_eTA#
Statisztika:
Indulás: 06:20
Érkezés: 22:10
Teljes táv: 200 km, 15óra 50perc
A Túra nyomvonala:
Útvonal: Hosszúpályi - Monostorpályi - Létavértes - Székelyhíd - Hegyközszentmiklós - Szentjobb - Berettyócsohaj - 1P főútvonalon Margitta felé - Nadar (A főútról jobbra letérve) - Spinus - Paulesti - Brusturi - Picleu - Pusztaújlak - Urvind - Lugasu de Jos - Élesd - Pestis - Sólyomkő - Élesd - Lugasu de Jos - Urvind - Pusztaújlak - Mezőtelegd - Nagyvárad - Bors - Ártánd - Biharkeresztes - Nagykereki - Kismarja - Pocsaj - Hosszúpályi